A Pán labirintusa egyszerű történet, de Guillermo Del Toro rendező összetett témákat tár fel az emberi erkölcsről és a szabad akaratról.
Pán labirintusa mind a történelmi eseményekben gyökerező korabeli darab, mind a gyermeki félelmeket és csodákat feltáró sötét mese, de a film igazi értelme abban rejlik, hogy képes ezt a két szempontot párhuzamos élményként tükrözni. Guillermo del Toro rendező ismert arról, hogy érzékeny a fantasztikus és a hétköznapi dolgok ötvözéséhez, elmosva azt a vonalat, amely elválasztja a mitikus szörnyeket a mindennapi emberektől. Az író erőszakos, mégis szeszélyes meséje, amelyet még mindig filmes remekműnek tekintenek, talán mesemondó stílusának megkoronázó példája.
A film által kiváltott kritikai elemzések ellenére del Toro ezt kifejezte Pán labirintusa középpontjában egy egyszerű történet, amelyet a mű ihlette mesék megtestesítésére hoztak létre. A rendező a házi videoközleményben szereplő interjúban kijelentette, hogy ez az egyszerűség rémíti meg az embereket és egyértelmű üzenetet közvetít az ilyen elbeszélésekben. A mágikus történések magyarázatának hiánya nyugtalanító és költői, lehetővé téve a történet számára, hogy a saját világában és képein keresztül áramoljon.
Folytassa a görgetést az olvasás folytatásához Kattintson a lenti gombra a cikk gyorsnézetben történő elindításához.
A karaktereknek megengedett az archetípus, hogy megfeleljenek a népmese-hagyományban betöltött szerepüknek, valamint hogy a történetben bemutassák a témákat. A főszereplő, Ofelia, a mesében jellemzően előforduló serdülő lány képviselője, míg a hősök és gazemberek mesebeli társaikhoz viszonyítva vannak meghatározva. Például del Toro rámutat, hogy a lázadók olyanok, mint az erdészek, akik megmentik Piroskafedőt a nagy rossz fasiszta farkastól. Hasonló módon azok a fantasztikus elemek, amelyeknek Ofelia tanúja, felfoghatók a körülötte lévő világ értelmezésének módjaként, ugyanúgy, ahogyan a meséket a bonyolult fogalmak könnyebben emészthetőbb magyarázatára használják.
Pán labirintusa a választásról és az engedetlenségről szól
Del Toro kijelentette, hogy a Pan Labirintus szimbolikus ismétlés, a mesék közös vonása miatt az egész elbeszélésben nyomon követhető. A faun három feladatot ad Ofelia-nak, hogy segítsen visszatérni az alvilág királynőjeként, de gyakran nem engedelmeskedik az utasításoknak, és saját lelkiismerete alapján dönt. Döntései nem mindig a legbiztonságosabbak, mint a sápadt ember ételének elfogyasztása esetén, de erkölcse végül is lehetővé teszi számára a legnemesebb és leghősebb végkifejleteket. Ahelyett, hogy a testvérének vérét ömlött volna, Ofelia kiöntötte a sajátját, hogy megnyitja a portált az alvilág felé.
Hasonlóképpen, a fasiszta rezsim alatt való működés magában hordozza a való világban megalapozott veszélyeket. A lázadók engedetlenség útján ellenállnak az autokratikus uralomnak, ami emlékeztet Ofelia hajlamára saját döntéseit követni, ahelyett, hogy vakon teljesítenék a parancsokat. A szobalány Mercedes felforgató magatartásával hasonlítja Ofelia-t, saját próbáin keresztül a szörnyű Vidal kapitány ellen. Így a két, egymással összefonódó elbeszélés ugyanazokat a mintákat ismételgeti annak bizonyítására, hogy a hatalom feletti személyes érzések bízása az erkölcs tisztább érzéséhez vezet.
Del Toro arról beszél, hogyan fogalmazott Bruno Bettelheim pszichológus arról, hogy a történelem során a meséket használták a világ rejtélyes aspektusainak megnyilvánulásához. Eleinte ezeket a történeteket használták a természeti jelenségek magyarázatára, de a tudomány fejlődésével több pszichológiai szempontot képviseltek az emberi viselkedéssel kapcsolatban. Pán labirintusa a filmrendező folytatja ezt a gazdag hagyományt a maga módján, sajátos ikonográfiát alkalmazva, hogy a mese elemeit eljuttassa a való világba, és szörnyek felhasználásával hogy kifejezze az emberi erkölcs kárpitját.